Bekacsintó

Jasna, Jasna, te csodás

2019. január 21. 22:45 - Krisz B

Hogy lehet túlélni a sípályát négy óra gyakorlás után?

Hallottam ezelőtt sok mindent már, hogy egy bizonyos kor után már nagyon nehéz elkezdeni a síelést. Eltöröd a bokád, kificamodik a térded. Nem vagy ehhez a típusú mozgáshoz szokva. Nincs is nálunk hó, arra a néhány napra nem is érdemes. Ezért nem éri meg ennyit utazni. Nem neked való a téli sport. Ezek és a hasonló kijelentések és jó tanácsok részben igazak. Másrészt meg tudom őket cáfolni. Alaposan.

Egyszer már vagy három éve a Veszprém megyei Eplényben felvettem egy síbakancsot. Próbálkoztam. Olyan kevés sikerrel, hogy abba is maradt az egész. Indokokat lásd két sorral feljebb. De most másként történt.

Karácsonyi ajándékként a gyerekek a családban egy hétvégi utazást kaptak síbérlettel. El is indultunk pénteken kora reggel. A mindössze 265 km-re fekvő Jasna sítelep Szlovákiában kevesebb, mint négy óra alatt elérhető. Ha kicsit megállsz útközben, márpedig megállsz, akkor mondjuk négy és fél óra. Nekünk öt és fél óra lett. Javaslom mindenkinek, hogy indulás előtt ellenőrizze az úti okmányokat. Így nem kell visszafordulni. (Utólag kiderült persze, ahogy gondoltuk is, hogy a kutya nem kérte el, csak a szálláson az enyémet.) A kis kellemetlenséget leszámítva nyugodt utunk volt. Lehet autópályamatricát venni, ez most 10 Euro 10 napra. Elkerülhető, de kényelmes megoldás. A határt Ipolyságnál (Šahy)  átlépve folytatjuk utunkat egyre feljebb. Zólyom (Zvolen) és Besztercebánya (Banska Bystrica) után a kedves nevű Ružomberok, magyarul Rózsahegyen át közelítünk Liptovsky Mikulas, Liptószentmiklós felé. Innen már csak pár perc, és el is haladunk a szálláshelyünk előtt. Nem állunk most meg, hiszen sietünk a Jasnára, vár a sípálya!

Péntek dél van, nincs sok parkolóhely, de sikerül az utolsó előtti parkolóban helyet találnunk. Gyors öltözködés és 50 méter után el is értünk a központhoz. Itthon vettünk bérletet előre a GoPass-szal. Így olcsóbb is volt jelentősen a kétnapos bérlet és sorban sem kellett állni. 

Akit csak az utazás rész érdekel, most görgesse át ezt a bekezdést. Elmesélem gyorsan síelésem rövid történetét. Motivációm gyökerei a családban keresendők. Szívesen mozgok, mostanában főleg futok, futóversenyre is készülök. Na de síelni? Az egész család tud jól és még jobban. a gyerekeket is beleértve. Ha nem tanulom meg, legalább egy kicsit, kimaradok a közös programból a közös életből. Persze szeretné is csinálni az ember, de valóban vannak korlátok. Ha nem is a fizikum, de az eséstől való félelem az biztos hátráltat. Egészen más mozgásforma ez, gyakorolni kell, idő kell hozzá, főleg felnőtt korban. Mivel nem akartam kimaradni és meg is akartam próbálni, vettem egy síórát, ott ahol a gyerekek is felfrissítésként gyakoroltak. Az egyből négy lett, a negyedik után már a tanpályán egész tűrhetően (magam számára mindenképp) le tudtam jönni. Fog ez menni!

chopok.jpgAzonnal a pályákhoz siettünk, és megcéloztuk a futurisztikus megjelenésű (köztünk csak a buborékos) kabinos felvonót és ezzel a 10-es jelzésű kék pályát a Brhliskán. (1423 m) Volt izgalom bőven. Ha nem érted miért, ugorj vissza egy bekezdést! Kiszállás. Indulás. Az első szakasz még ment is valahogy, de utána ... Legyen itt elég annyi, hogy nem zárult számomra a nap ezen része sikeresen. Szerencsére találkoztam a család síelő tagjaival újra a hüttében. Nagyon modern hegyi bár ez inkább, talán túl hangos zenével. A kiszolgálás gyors és kedves, amit megkóstoltam, kávé, tea, sör, minden finom volt. Engem kivéve mindenki síelni indult, én élveztem a bár vendégszeretetét.

Már sötétedésre érkeztünk meg a szálláshoz. A remek választás már ez első pillanatban bebizonyosodott. Az eddigi rossz szlovákiai tapasztalatainkkal ellentétben, beszéltek angolul és kedves is volt a fogadtatás. Azt találtuk, amit a foglaláskor a fotókon láttunk, szép, egyszerű, modern és tiszta apartman. Kis kellemetlenség, hogy a reggeli egy másik épületben van, körülbelül 50 méterre a hoteltől. Ez minket nem zavart, kétszer reggeliztünk ott. Az első reggeli tökéletes volt, második reggel később mentünk és úgy tűnt, mintha lassabb lenne a konyha, mint a felhasználás. Néhány dologra várni kellett vagy kérni. Ezt leszámítva tökéletes szálláshely a Riverside Hotel.

Vacsorázni a Koliba Stri Studnicky nevű étterembe mentünk. Helyet foglaltatni érdemes. Több mindent kóstoltunk és minden nagyon finom volt. A káposztás galuska és a brindzás ugyanebből kötelező. A soté Raskolnikov egy borjúhúsból készült ragu savanyú ízzel, babérlevéllel, padlizsánnal, egyszerűen fantasztikus. Akinek van kedve böngészni az étlapot, nézegesse, de inkább ha arra jár, kacsintson be ide, megéri.

Szombaton újult erővel vágtunk neki a napnak. Családom támogatására újból nekifutottam a pályának, de ekkor már a szintemnek megfelelővel próbálkoztam. Ez volt igazából a Jasná (1223 m) Nem ment ez sem könnyen, de néhány esés és bizonytalanság után volt jó pár kör, amire büszke vagyok. Lejöttem többször is úgy, hogy nem sérültem meg, sőt, egy - egy pillanatig még élveztem is. Pihenésképpen egy elmaradhatatlan hüttelátogatás után újabb körök után kihasználva a síbérlet adta lehetőségeket, feljutottunk a 2024 m magas Chopok csúcsára is. Közülünk a bátrabbak egy piros pályán siklottak le, mi többiek a lifttel mentünk egy kicsit lejjebb, a Lukovára a Katica sikló felső állomásához. Gyorsan ettünk valamit és egy rövid piros szakasz után ismét egy kék következett lefelé. Még néhány levezető kör és indulás haza, négykor zár a pálya!

 A Koliba Bystrina fogadóban találtunk helyet. A szlovák autentikusnak berendezett étteremben a külcsíny erősebb volt a konyhánál. Erre csak egy erős közepest adnék, bár minden elfogyott itt is. Kis kellemetlenség, hogy az utolsó rendelést nem hozták ki, csak a számlán tüntették fel. Szóba hoztuk az amúgy készséges felszolgálónak, aki simán levonta a végösszegből.

Mindent egybevetve kedves vendéglátás fogadott minket az egy számlás történetet nem számolva. Mosolygós és segítőkész hozzáállás mindenhol. Profi felkészültség, tervezettség. Érdemes a közelben megszállni és a környéken ingyenesen közlekedő síbuszt igénybe venni. Kilenc óra után már szombaton nem lehet nagyon parkolóhelyet találni. A sok autó ellenére nem volt elviselhetetlen a tömeg. Arra gondoltunk, hogy a parkolóhelyes relatív alacsony számával is megelőzik a túltelítettséget.

Néhány óra gyakorlással, jó társaságban ajánlom minden kicsinek és nagynak a síelést. Valóban eszközigényes sport, de a felszerelés kölcsönözhető. Sok izmot másképp terhel meg, mint más sportok, de pont ezért hasznos, ha kellő odafigyeléssel és a veszélyek elkerülésével közelítünk. Nem csak síelni, de futni is kell! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekacsinto.blog.hu/api/trackback/id/tr4114578882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása