Rácáfoltunk a közmondásra. Korán nem keltünk, de aranyat leltünk. Célirányosan közelítettük meg a Pilis legmagasabb pontját, úgy hogy a Szántói – nyeregnél hagytuk az autót és innen vágtunk neki a turistajelzésen 4,4 km hosszú távnak, amit egy óra alatt lehet megtenni. Nem csak korán kelni nem sikerült.

A kis megállóból nem a Som – hegyi turistaház felé indulunk édes kettesben plusz a kutya, szóval inkább hármasban, hanem átkelve az úton a zöld jelzést megtalálva és az útjelző tábla segítségét felhasználva könnyedén megtaláljuk a megfelelő utat. Kisvártatva elágazáshoz érkezünk, ahol letérhetünk balra a Trézsi – forrás felé. Voltunk ott tavaly, most kihagyjuk. Amúgy is elég para Bucival sétálni. Neki nem, mert ő szaladgál, odamegy mindenkihez, szendvicset lop. Mindenkit szeret, csak egy picit nagyra nőtt és a mindenki nem gondolja, hogy nagyon szelíd. Ezért inkább kaptatunk felfelé, mert sejtjük és a számok is azt mutatják, hogy egyszer csak fel kell menni a csúcsra.

Meg is indul az emelkedő, de a borongós, kissé hűvös idő ellenére épp csak elkezdek izzadni, amikor lankásra vált az emelkedő és ez így is marad a séta végéig. Ez az első meglepetés. Nagyon kellemes a szerpentinen kaptatni felfelé, csak annyira megterhelő, hogy el is határozzuk, ezt a kirándulást gyerekekkel is megtesszük alkalmasint. Az útról meg – megpillanthatjuk Pilisszentkeresztet és Pilisszántót, de az igazi szép kilátásra és egy rövidebb pihenésre a László Kúpja kiszögellés ad lehetőséget. Meg is pihenünk egy pár percre, inkább csak a rend kedvéért.

A kilátó eléréséhez tovább haladunk a zöld jelzés mentén az erősen kavicsos, köves úton. Időnként az az érzésem támad, hogy egy valamikor kiépített úton haladunk végig. El is érjük az Orosdy – rétet, innen indul a csúcstámadás. Útjelző tábla is mutatja, hogy a rétet elhagyva jobbra kell kanyarodnunk. Jó kedvünket nem ronthatja el, hogy ismét elő kell vennünk az esőkabátokat. Naná, hogy akkor esik, mikor már épp felérnénk… A valamikori honvédségi kerítés mellett elhaladva néhány perc múlva elérjük a Pilis tetőt.

Első pillantásra, de másodikra sem mondható szépnek a látvány. Ugyan a kilátó és környéke szépen rendezett, de az egykori rakétabázis betonépítményei és környéke mára már történeti romantikáját vesztve árválkodik a kilátó körül. Szerencsére Boldog Özséb emlékéhez méltó módon újították fel, alakították ki egy valaha volt geodéziai toronyból. Ez a torony még a rakétabázis előtt is itt állt már.

Bucit egy kis időre hátrahagyva sietünk fel a toronyba. Szép kilátás fogad bennünket és csípős szél. Gyorsan körbeszaladunk és indulunk le. Az időjárás nem marasztal és kutyusunk is sír utánunk. Bakancsigazítás után indulunk is visszafelé. Kicsit kevesebb, mint két óra alatt értünk fel, úgy számítottam azonban, hogy lefelé gyorsabbak leszünk. Le is érünk egy óra alatt. Mire lent vagyunk, a nap is kisüt. Már csak egy gyors ebéd van hátra.

Meg is találjuk kis kanyargás után Pilisszántón a ZiriBárt. Már neten kikerestük előbb, hogy mi legyen a célpont, így könnyebben döntünk. Sok választásunk nincs, de nem is baj. A hely nevét viselő ZiriBurgert választjuk menüben. Diétásnak nem mondható a krumplival és temérdek szósszal tálalt burger, de teljesen rendben van. Kedves a kiszolgálás, kellemes a hely. Pizza kiszállítás is van a környékre, a futár rövid időn belül ötször is visszaérkezik. Van igény rendesen. Jó szívvel tudok adni egy ötöst.

Ajánlom a sétát családdal nagyobb gyerekekkel, idősnek és fiatalnak egyaránt. Romantikázni vágyóknak kora őszi délutánokon. A kilátás maximális élvezetéhez azonban ajánlott egy napsütötte időpont választása. Nekünk maradt a romantika, amit egy cseppet sem bánok. Sőt.