Bekacsintó

A tanárember

2018. november 19. 08:33 - Krisz B

Könyv

Szerinted hasonlít a hatvanas évek beli amerikai és a mai magyar oktatás? Mik azok az emberi tulajdonságok, amik a Tanárembert jellemzik? Létezik az emberi fejlődés? Bölcsebbek leszünk életünk múltával?

school.jpegAmikor először olvastam Frank McCourt a Tanárember című életrajzi ihletésú regényét,  azt hittem, a regény írója nem is valós személy, hanem egy kitalált figura, az igazi író álnéven jelenteti meg művét. Utánanéztem a dolognak. Volt már internet persze, de nem találtam meg ezt a riportot akkor. Itt hallhatjuk, láthatjuk, az ír akcentussal (?) beszélő írót. McCourt Az angyal a lépcsőn című könyvéért Pulitzer-díjat kapott. De miért érdekes nekem ez a 2005-ben írt memoár?

Az angyal a lépcsőn után vettem a kezembe, nagyon szerettem azt a könyvet is. Megtetszett McCourt tanárfigurája is. Kendőzetlenül meséli el próbálkozásait, szerencsétlenkedéseit, ballépéseit és sikereit egyaránt. Példát állít tanárként és emberként, de valahogy ezt mégis kedves és szerény  módon teszi.

Végigvezeti olvasóit nem csak a 30 középiskolai éven, amit angoltanítással töltött négy különböző new yorki középiskolában, hanem magánéleti zűrjein, kapcsolatain. Miközben gyakran mesél a gyerekeknek az életéről, megismerjük lassan múltja részleteit is. Barátnők, feleségek, ösztöndíj, remények és tévutak.

Ez a tanár nem követi igazán a konvenciókat. Végig kíséri életét az aggodalom, hogy mivel fog lekötni naponta öt órán át öt osztálynyi kamaszgyereket. Van konfliktus persze bőven. Jó humorral kezeli a dolgokat, de gyakran tétova. Nem akar senkiben sem kárt tenni. Inkább kivár a megoldásokkal. Ha van ötlete, bátran próbálkozik: éneklés, receptírás, igazolásgyártás. Kedvencem az igazolás írás volt. Fogadóóra. Olaszok, írek, puerto ricoiak, fehérek, feketék. Ez nem elitképzés. Ez a való világ. 

Legfontosabb azonban a tanári attitűd. Jó tanár akar lennni, folyamatos az önreflexió. Sokszor elcsügged, már-már feladja. De nem tudja. Ő tanár. Újra és újra kezdi. Nem érdekli a ranglétra, az osztálytermen kívüli érvényesülés, pedig egyre több sikert ér el. Nem a tudományos munkában találja meg önmagát, hanem a gyerekek közt az iskolában. A tanár személyét nem rendeli a tanulók fölé. Tudja, a figyelmükért, tiszteletükért komolyan és szívósan kell megdolgozni. És olyan könnyen megtörhet a varázs. balance.jpeg

Egészen lentről jön. New Yorkban született, de  Írországban, Limerickben élte gyermekkorát. Fiatalon érkezik vissza Amerikába. Katona, kikötői munkás, majd jön a New York Egyetem. Aztán  a tanítás. A sikerek és végül a bölcs belátás.

Persze gondolhatjuk, könnyű volt neki ott Amerikában. De itt?  Ha valaki esetleg kételkedne benne, működik a dolog. Kipróbáltam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekacsinto.blog.hu/api/trackback/id/tr4714373007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.