Zalai anzikszgyűjtemény egy presszóból Oszkárral. Lehetettvolnabelőlevalaki Oszkár a festő-mázoló, tapétázó szaki. Gyöngyinek, a csaposlánynak csapja Oszi a szelet és mesél. Nem fiatal már annyira, szóval tapasztalt és elég művelt alkoholistával van dolgunk. Érdemes odafigyelni, mert Bödőcs Tibor magyar hangja most itt Oszkárunk, a festő.

Közéleti vissza és kitekintés Magyarországról ez a monológgyűjtemény 45 résszel, Oszkár előadásában. A kocsmapultot támasztva, kisfröccsöt kortyolva meséli el igaz történeteit. Humoros, kedves, fanyar sztorik ezek mind, némelyik szimplán és mélyen emberi, némelyik filozófikus magasságokba röppen. Nincs cenzúra, nincs határ. Szókimondás van. Oszkár nem bújik el a véleményével, egy spicces festő is így tenne a krimóban. Így történik ez most is.

Nevek

Felsorolni is nehéz lenne a sok szereplőt, akikről Oszkár mesél. Nemcsak a Kicsi van itt, aki érdekes módon nem kapott keresztnevet, bár Kis Viktor nem sokat mondana senkinek sem. Gázos Lőrinc sem maradhat ki a sorból, de Béla Úr, Kálmán a vállalkozó és Tarzan Robi a cigány származású zenész is színre lépnek. Beszédes nevek ezek mind, mint a nagyotmondó Anderzen Zolika, vagy Flexes Imre. Kire utalhat vajon Kenedi Gyuri bácsi? Megismerjük a zalai környék történetét és jelenét, főszereplő itt mindenki, mert mindenkiről van egy jó sztori. Nem is meglepő nagyon, hogy Oszkár magyar. Magyar Oszkár.

Helyszín

Nincs igazi leírás egy sem a könyvben. Zseniális módon skicceli fel Tibikénk a sztorikat. A többit képzeld el magad. Ha jártál már Zalában a hegyen vagy hallottad Bödőcs Tibort erről sztendápolni, tudod milyen az. Aki meg még nem járt presszónak csúfolt kocsmában, ahol, ugyan manapság már tilos dohányozni, de valahogy csak-csak dohányszag terjeng, az ne is nyissa ki a könyvet. Én valahogy éreztem ezt a szagot végig. Olyan meleg a kályha, hogy leég a füled. Minden egyben: a pult, a kisfröccs, a dohányfüst, a szag. Áporodott, egészségtelen biztos, de melegséges, hazai. Mint Oszkár is.

Nincsenek véletlenek

Precízen végiggondolt Oszkár minden fellépése. Mindegyik jelenet megállna önmagában is, de így könyvbe fűzve különleges monológgyűjtemény. A mesélő én egy pillanatra sem nyugszik, párbeszéd nem akasztja meg gondolatmenetét egyszer sem. Az alkoholista festő, egy nem túl kvalifikált társadalmi létrán állva kibeszéli magából a magyar valóságot. Meló, pénz, bulik, szeretők, házasság, válás, csalódás, szex, alkohol, elvonó, születés, élet, halál. Kinek, miből, mennyi jut.

Magyar Oszkár, személyesen

Elképzelem magam, ahogy a söntés közelében ülök, dupla presszót kortyolok a vastag falú kávéspohárból. Tudod, melyik fajtára gondolok, pontosan. Savanyú hosszúlépést is kértem, kiskörtét most nem, mindjárt jön a busz. Épp írogatok valamit egy vonatjegy hátuljára. Megérkezik Oszi bá is, mindenki ismeri. Mondja a magáét mindig. Nagyon tudja, mi a helyzet. Na, józannak még sose láttam, de ide senki sem azért jár. Beszélgetnek az emberek, mindenféle téma előfordul. Az sem baj, ha már ötvenszer elmondta valaki. Mert nem csak a sztori fontos. A közösség, a közös élmény, amit feloldunk egy kis alkoholban. Így adja ki a jó ízt. Fanyar néha, fáj picit, büdös és olcsó, de szép is. Olyan magyar. Valóság. Lehetettvolna Magyarország.