Nem tudom hogyan, de eddig kimaradt a Velencei-tó bringával. Voltunk már sokfelé, valahogy nem jutott eszünkbe. 

Csodás tavaszi időnek néztünk elébe, úgyhogy felpakoltuk a bicikliket a kocsi tetejére és persze magunkhoz híven nem sietősen, de még dél előtt megérkeztünk Velencére.
Találtunk hamar parkolóhelyet, de már az érkezéskor látszott, hogy valóban felkapott a környék, mert percenként fordultak be az újabb autók biciklivel megrakodva, jelezvén, hogy nem csak mi vágunk neki, az amúgy körülbelül 30 km-es távnak. Nyugat felé indultunk, ami ez esetben az óramutató járásával megegyező irányt jelenti. Megszoktuk már, hogy ha szélcsendesnek tűnik is az idő, amint kerekezni kezdünk, valahogy ellenszéllel találjuk szembe magunkat. Lehet a nagy tempó teszi?
A hírekből, ismerősöktől hallottuk már, hogy elkészült, megújult a velencei strand, de most így élőben látva valóban nagy volt a változás. Legutóbb három éve, az építkezések megkezdése előtt jártunk arrafelé, ezért meglepő volt a változás. Valódi plázs épült ki, az idő ugyan még nem engedte meg, hogy fürödjünk, de kedvet kaptam egy kis fürdőzéshez. 
Az első méterek és a plázs megkerülése után (rendezvény miatt lezárták a bicikliút ottani részét) szépen poroszkálhattunk tovább. Kissé zavarónak tűnt a sok gyalogos, figyelmet igényelt, nehogy baleset történjen. Több, elég nagy létszámú biciklis társaság is útnak indult, ezért gyakori volt a torlódás. Kényelmes tempóban érkeztünk meg, Gárdonyt hamar magunk mögött hagyva, Agárdra. Agárdon meleg fogadtatásban volt részünk, épp egy tó körüli futóverseny befutójára érkeztünk, ami meg is határozta a következő fél óra élményeit. Agárd és Pákozd közt a nádas és az országút között vezet a bicikliút, sajnos nem tudtuk kellően kiélvezni a lehetőséget a nézelődésre, mert a futók csak jöttek és jöttek.... Mindezek ellenére becsorogtunk szépen Pákozdra, ahonnan emelkedni kezdett az út. Nem kell erős kaptatóra gondolni, de innen már számítani kell rá, hogy egy kicsit meg kell nyomni a pedált. Akinek kedve van, elindulhat Pákozdról Székesfehérvár irányába is. Mi maradtunk az eredeti tervnél és tovább indultunk Velence felé. Pákozdot elhagyva  az út egy ligeten halad keresztül, ami meglepő módon egy élesebb kanyarral és erős kaptatóval érkezik meg a Pákozd-Sukorói Arborétum és Szabadidős park bejáratához. Az út innen dimbes-dombos tájon vezet keresztül. Lehetőségünk lett volna a Sukorói emlékművet vagy a múzeumot megnézni, de ez alkalommal szigorúan a tó megkerülése volt a cél.
Kellemesen elfáradva, kevesebb, mint két óra alatt érkeztünk meg újra Velencére.

A biciklitúrához hozzá tartozik rendszerint egy kis pihenés is, amit most az út végén ejtettünk meg. Az út mellett hívogató tábla állított meg bennünket, így betértünk az Ó-Velence étterembe. Közvetlen az út mellett található, hatalmas terasszal. Az egész út során látható volt, hogy hirtelen köszöntött be a tavasz az idén. Még nem volt idő teljesen felkészülni a vendégek fogadására. Ez meglátszott út közben is a sok még zárt kávézón és éttermen, de az általunk választott vendéglőn is. Egy felszolgáló és egy szakács küzdött a vendégáradattal. Úgy látszott, mindenki akkor akart épp ebédelni. Türelmesen vártuk ki a sorunkat, amit nem bántunk meg. A kedves kiszolgálás mellett kimondottan finom és esztétikusan tálalt ételeket kaptunk. Az ételek minőségét tekintve az árral is meg lehettünk elégedve.
Gondoltuk, máshol iszunk kávét, de sajnálatunkra nem találtunk erre alkalmas helyet. 
Az út összességében kellemes, szép élmény. Sokan vágtak neki és teljesítették a távot. Az út többnyire kiépített bicikliút, amin gyakran kell osztozni a gyalogosokkal. A kiépített út minősége kiváló, Agárd és Pákozd közt vezet országúton, de a gyér forgalom egyáltalán nem zavaró.
Gyakori lehetőség nyílik a pihenésre, így ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit hosszabb utat tenne gyerekekkel, aki szeretné elmondani magáról, hogy körbetekerte a tavat, vagy csak egy pár órás kikapcsolódásra vágyik. A kitérő lehetőségekkel együtt egy egynapos túrára is alkalmas az út.