Bekacsintó

Kisinóc, a Hobbitok földje

2018. október 30. 10:56 - Krisz B

Útikalauz

Észak - Budáról indulva körülbelül 50 perc az út. Szeretünk csalinkázni útközben. Így magyarázom meg, hogy elnézem az M0-ás lehajtót az M2 Vác felé, megyünk is egy szép kis kört. Lehet valami Bermuda-háromszög szerű arra felé, mert már többször is jártam így.

Az M2 autóutat elhagyva Szob felé tíz perc autózás után Kismarost elérve Kóspallag felé térünk le. Az út hamar erős szerpentinbe csap át, kellemesen emelkedik. Az út minősége meglepően jó, az álmából ébredő erdő pedig mesébe illő.
Mivel későbbi terveim is vannak a turistaházban és környékén, betérünk a fogadóba, amúgy is ebéd idő van már.
Nagyon kedves kiszolgálás fogad bennünket. Amíg a megrendelt ebédet várjuk, az időt kihasználva szétnézhetünk nem csak a már most gondosan ápolt kertben, hanem a nyár elejére kibérelt apartmanokban is. Mindent rendben találunk.
Rövid vizitünk után bőséges ebéd vár ránk. Egy-egy kis bográcsban tálalt leves után szerencsére csak egy tál második fogást rendelünk, amin megosztozunk, így is bőven jól lakunk. Az ebédért kifizetett 3800 Ft itallal együtt szerintem rendben van.

tree.jpegSzép délután elé nézünk, immár teli hassal. Úgy döntünk, hogy a délutánt rövid sétával töltjük. Neki is vágunk a zöld jelzés megkeresésének, amit hamar meg is találunk. 
A turistaház mögött, rövid ideig a kék jelzésen haladva jobbra válik el a zöld jelzés, melyen az útjelző tábla szerint is eljuthatunk Királyrétre. Mesebeli kis patak fogad bennünket, Hobbitok lakta völgyek jutnak eszünkbe. Annyira elragad a mesebeli pillanat bennünket, hogy a zöld jelzést elvétve (régi kedvenc szokásom ez is) körsétára indulunk a jelzett úttól balra. Persze ekkor még nem tudjuk ezt. Öt-tíz perc bandukolás után engedek a belső hangnak, hogy nem ez lesz a kijelölt út, bár az erdő erre is csodaszép. Úgy döntünk, visszafordulunk, de nem is olyan egyszerű mutatvány a visszautat megtalálni. Nem is sikerül. Az erdőn átvágva visszajutunk a turistahát mögé a domboldalra, ahonnan csodás látványként tárul elénk a patak és a rendezett hátsó kert. 
Innen már tudjuk az utat Hobbit földig, ahol immár másodjára kelünk át a patakon. Most már nem hibázunk és a zöld jelzésen haladva, kényelmes tempóban tesszük meg a lankás emelkedőkkel tarkított egy órás utat, melynek felénél érünk Király-rétre. 

Több kisgyerekes családdal is találkoztunk, ami nem csoda, hisz a táv és a szintemelkedés sem számottevő. Az erdő szépsége mellett Királyréthez ereszkedve egy régi kőből készült út maradványain haladhatunk végig. A kora tavaszi napsütésben valóban különleges látványt nyújt. Vajon a király útja ez? Mikor kerülhetett ide? Kik használhatták? Mikor? A térképet és a netet böngészve hazaérve sem találtam gyors választ.

A visszaút is kellemesen telik, egy óra alatt ismét megpillantjuk a turistaházat.

Nem megterhelő, rövid séta, ajánlom a kis kirándulást: kisgyerekeseknek, későn ébredőknek, hideg időben, azoknak, akik egy kis kiruccanásra vágynak és a kora tavaszi erdő szerelmeseinek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bekacsinto.blog.hu/api/trackback/id/tr6014333661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.