Bekacsintó

Két francia egy pár

2020. január 15. 16:51 - Krisz B

Szívet melengető francia komédiából kettőt is láttunk a napokban. Szórakoztató, elgondolkodtató történetek. Fókuszban a család és a múló idő. Jelige: Krízis és boldogulás, szeretet és változás. Bekacsintottunk.

Lola és a fiúk

mv5bmdfknguxmzatngqzmi00ote3ltk5mdetngqymwzjmgi2nzrixkeyxkfqcgdeqxvyntc5otmwotq_v1_sy1000_cr0_0_1522_1000_al.jpgKét fiú és egy lánytestvér története. Fiatal koruk óta árvák, összekapaszkodtak az életben, szeretetben, de a mindennapokban mégis gyakran saját csigaházukba húzódva keresik boldogulásukat. Pierre robbantási szakember élete összeomlik az általa vezényelt házrobbantással együtt. Benoît, a látszerész, „aki megmondja az igazat”, a legidősebb testvér. Harmadjára nősül, de még nem kötelezte el magát igazán. Lola, az ügyvéd, válóperek sokaságán segíti át ügyfeleit, gyerekre vágyik, de csak a bátyjait neveli. Testvérek hárman, szülők nélkül. Kedvesen hömpölyögve derül ki mindenkiről, hol is akadt el az élete. Pierre nem csak munkáját veszítette el, de felesége is elhagyta. Hiába a szerető családi közeg, nem nyílik meg, nem kér segítséget, egyedül akar boldogulni, rágódik, sodródik, erőtlen, zárkózott. Krízisben van. Benoît is a saját világával van elfoglalva. Jóakaratú, de gőgös és önző. Bőven túl a negyvenen, de a gyerekvállalás lehetősége kibillenti őt kapcsolatából. Sandra el is hagyja, mikor kiderül, nem kész az apaságra. Összeomlik. Lola nyitott az újra a változásra, de ketyeg a biológiai óra. Összejön a kedves és megértő Zoherval, de kiderül, nem lehet gyereke. Nem lát kiutat, Zahert elhagyja, elmenekül. Összeroskad.

Boldog idők

038.jpegViktor, rajzművész. Felesége és fia sikeresek, modernek és gyorsak. Sehogy sem illik a képbe. Nincs munkája, nem rajzol, unatkozik, nem érti, feladta. Nem tartja a lépést a környezetével. Visszavágyik a múltba. Marianne sikeres vállalkozást futtat a neten. Modern és nyughatatlan. Unja Viktort, nem illik már a képbe. Fiuk, Maxime különleges vállalkozást futtat. Kosztümös színészekkel rendezett helyszíneken élheti át a megrendelő életét vagy képzeletének egy-egy történelmi epizódját úgy, hogy ő is részese az eseményeknek. Marianne annyira másra vágyik, hogy sokévnyi házasság után, meggondolatlanul, kidobja Viktort. A hajléktalanság és a teljes lecsúszás küszöbén visszautaztatja magát a hetvenes évekbe. Abba a kávéházba juttatja vissza magát, ahol minden jó elkezdődött. Ott ismerkedett meg Marianne-nal. Marianne mit sem sejt a dologról, de izgalmasnak látszó új kapcsolatáról is kiderül számára, nem tölti be az életét. Magával van baja, nem Viktorral.

A változtatás sikere és öröme

Keserédes, mulatságos, szép, emberi történetek. Tipikus midlife és azt követő vagy megelőző életszakaszi válságok, problémák kerülnek elő mindkét filmben. Kedvesen, humorral, de jól érzékeltetve bontakoznak ki a krízisek. Tudjuk, ismerjük a helyzeteket. Benne vagyunk mi is. Átéltük, hallottuk, láttuk, olvastuk. Erőssége mindkét alkotásnak, hogy nem szőnyeg alá söpörve a problémákat, hanem megoldásokat mutat a szereplőknek és persze nekünk, nézőknek is. Benoît beolvas Pierre-nek, aki képessé válik, hogy észrevegye, volt kollégája segíthet neki. Ezzel nagyjából egy időben le tudja zárni nem működő kapcsolatait. A szerető család megmutatja Benoît-nak a kivezető utat. Boldog apaként, férjként élheti tovább életét. Lola megértést és támogatást talál párjában. Kiderül, Zohert is örökbe fogadták. Így tesznek ők is. Viktor kilép a mindennapok unalmából és ifjúságát újra élve, nem felejtve, mennyire szereti feleségét életre kel és szerethetővé, izgalmassá, „élővé” válik. Marianne belátja tévedését és visszatalál férjéhez.

Pozitív kimenetelű változásmenedzsment ez a javából. A szereplők nem betegek sem testi, sem lelki értelemben, mégis megviseli őket a krízis. Nyitottak vagy megnyílnak, belátják, hogy baj van. Segítséget kérnek és el tudják azt fogadni másoktól. Nem egyedül találnak kiutat. Nézz szét a környezetedben, keress kiutat bármi bánt, nyomaszt. Az élet szép és pozitív, még ha vannak is árnyékos napok.

Fotó: port.hu

Szólj hozzá!

Életszalag és genetika

2019. december 27. 22:02 - Krisz B

Komoly kutatások szólnak arról, hogy miért és mikor ér utol bennünket a vég. Nem újdonság, hogy az egészségtelen életmód megrövidíti életünket. Vannak emellett azonban más faktorok is.

zen-2040340_1920.jpgEgy további befolyásoló tényező a genetika. Mára már tudományosan bizonyított tény, hogy a magas életkort a FOXO 3 elnevezésű gén pozitívan befolyásolja. Ez az élethosszító hatás különösen fennáll abban az esetben, ha a táplálkozási szokások is megfelelően alakulnak. Azonban nem ment meg minket a genetika és a lehető legjobb életmód sem. Nem élhetünk örökké. Az okokat keresve számtalan teória látott már napvilágot. Az egyik ezek közül az evolúciós elmélet, mely szerint, ha utódokat hoztunk a világra, már elértük a célunkat, - biológiai értelemben mindenképp - nincs már szükség a fittségre, jöhet az öregedés. Kell a hely a fiataloknak.

A molekulák szintjén zajló kutatások közt egy sor természetes féket találtak, melyek öregítenek minket. A kromoszómák a sejtosztódás során mindig veszítenek csekély mértékben a hosszukból. Ez a folyamat addig tart, míg már annyira megrövidülnek, hogy további osztódásra már képtelenné válnak. Ez határozza meg a „Hayflick határt”, ami a kutató Leonard Hayflick szerint 120 évre tehető számításai szerint. Az őssejtek is elöregszenek idővel, így már nem lesznek képesek a máj és szívizom sejteket megújítani.

/Forrás: Katrin Ewert: Darum altern und sterben wir. https://www.quarks.de/gesellschaft/wissenschaft/darum-altern-und-sterben-wir/

Inspiráló e számunkra, hogy véges az időnk vagy sodródunk az árral az időben, és a mélyben arra gondolunk: Mindjárt vége, nem éri meg csinálni. Mindjárt vége, égessük két végén a gyertyát. Keressünk sok pénzt és bulizzunk ezerrel. De mondhatom azt is: Tehetek valamit magamért, úgy, hogy abból mások is profitáljanak? Ismerős gondolatok?

Hiába is tagadnám, hogy elmúltam negyven. Itt kopogtat a midlife crisis? Amíg ezen töprengenék, hasznosnak látszik a múlt idők sikereit és kudarcait nem feledve a jövő tervezésén munkálkodni. Ahogy azt egy pár sorral feljebb olvashattuk: véges az időnk. Jó hír azonban, hogy ha, nem is tudjuk, mennyi van, érdemes megtervezni. Lehetőségeink széles tárháza előttünk áll. Rajtunk múlik, mit és mikor teszünk. Egy biztos, amíg élünk, még nem késő. Ha meghaltunk, már késő lesz elkezdeni zongorázni tanulni. Pedig mindig azt akartuk. De volt jobb dolgunk is. Ne késlekedjünk tehát!

A további életünk távlati terveinek átgondolásához jó eszköz az életszalag. Hallottál már róla?

Életszalag elkészítése lépésről lépésre

  • Mit gondolsz, meddig fogsz élni? Milyen tényezők befolyásolják jelen állás szerint a várható élettartamodat? Másképp fogalmazva: Mennyi időt adsz magadnak?
    88 évben ki tudok egyezni. Az még 45 év. Kicsit több is, mint amennyit eddig már megéltem. Negyven öt év az 45 cm legyen nagyjából. Ekkora papírszalagot vágok ki most papírból. Így minden év egy centi. Mindig ment a matek.
  • Jelölj ki MÉRFÖLDKÖVEKET magadnak az elkövetkező évekre! Mit szeretnél elérni? Mit szeretnél megélni? Hogyan és hol képzeled el magadat?
    Nem terveztem minden évre, minden hónapra valamit. Fő szempont, hogy legyenek tervek, elképzelések a távoli jövőre is.
  • Tedd el biztos helyre, mondjuk a pénztárcádba, de lehet a titkos dobozkádba is, ahol féltett emlékeidet vagy kincseidet őrzöd. Vedd elő időnként és vizsgáld meg, jó - e az irány? Mit tettél meg és mit nem, céljaid eléréséhez?
  • Reflexió Az első néhány évre lett volna több ötletem is, hosszabb szalag kellett volna. Megnyugtató érzés látni a terveket. Tudom, hogy a távoli jövő még a homályba vész, de inspiráló és motiváló elképzelni magadat dédpapaként, egészségesen és boldogan! Viszlát, 45 év múlva! Milyen lesz az internet? Meglátjuk!

Az életszalagom

 

2 komment

Hazudj a mamának!

2019. december 18. 09:05 - Krisz B

Mozi

A magyar film szar. Ezt hallgatom 25 éve. Jó nem mindenkitől, de azért … Olyan, mintha védeni kellene valamit, ami jó. Tudjuk a pedagógiából is, hogy a kirekesztett gyereknek nem segítünk azzal, ha védjük. Jobb, ha megmutatjuk a pozitív tulajdonságait. Megnéztük Orosz Dénes Seveled című vígjátékát.

A történet kissé hajaz a Good Bye Leninre. Csak ott egy komplett NDK-t tart fent a lelkes anyaszerető fiúcska. Az is vicces volt, ez is az, teljes abszurditásában. Kedves, ahogy végig megmarad a kegyes hazugságból származó feszültség. Nem szűnik a remény, hogy csak happy end lehet ebből. Nem is bánjuk, hogy nincs még egy csavar. Mennyire jó ötlet beadni a szívbeteg anyádnak, hogy eddig titkoltad, de titkos barátnőd van, akivel közös gyereketek lesz? Pláne, hogy nem a tied a gyerek? És nincs is állandó barátnőd?

port.jpgMészáros Béla, a filmkritikus és nőrajongó Gergőt alakítja, aki saját bevallása szerint sem érti egészen, hogy a kissé mafla ábrázata ellenére miért van sikere a nőknél. Az meg, hogy nincs számára tökéletes nő, nem zavarja mindaddig, míg meg nem ismeri igazán a szomszédban lakó Sacit, akit Tenki Réka játszik. A Gergővel szemben nem túlművelt lány az élet dolgaiban otthon van igazán. Igazi lelki ember, akinek helyén van a szíve. Nehéz kibújni a hazugságból, marad a kényszeregyüttélés. Csak Emma, az anyuka (Básti Juli) meg ne tudja. A három főszereplő tökéletesen alakítja szerepét. Szórakoztató, meggyőző a színészi játék, mindenféle, B kategóriás vígjátékok manírosságát mellőző profi munka. A hármas alakításához csak hozzátesz a szappanoperák mellékszereplőire hasonlító Tóth Adonisz (Mészáros Máté) és a szívorvos Hedvig (Rezes Judit) szerelmi története. Feledhetetlen (Géza) Bodrogi Gyula és (Károly) Cserhalmi György alakítása. A két öreg úgy alakítja szerepét, hogy gyakorlatilag szövege sincs. A testbeszéd és mimika, az apró jelenetek magukért beszélnek.

Közönségfilm a javából, de a ROMKOM kifejezésen azért el kellett gondolkoznom, mit is jelent. Kissé lassú a felfogásom. Romantikus komédia valóban, jó értelemben. A nem túl bonyolult történethez nem csak a színészi játék tesz hozzá. Öröm volt nézni a csodálatos operatőri munkát (Fillenz Ádám). Tökéletesek voltak a helyszínek is. E két tényező olyan miliőt teremtett a film számára, ami kiemeli sok más munka közül, úgy hogy végig a film és a történetmesélés céljait szolgálja. A néhány látványos, drónnal készített felvétel mellett jó pár olyan helyszín is filmszalagra került, amiről nem is gondolnánk, hogy Budapesten járunk. Szép, szép, na de a zene?! Az nagyon bejött. Csengery Dániel és Csorba Lóránt jegyzi a filmzenét. A Lóci játszik (Csorba Lóránt) már a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan zenéjében is megjelent. A főcímdal mellett halhattuk a Kéknyúl zenekart is játszani. Kiemelkedő a zene, nagyon sokat adott hozzá a mozihoz.

A film nem egy társadalomkritikát megfogalmazó, mélységesen elvont vagy szörnyűségesen elgondolkodtató dráma. Romantikus vígjáték a javából. Sikerült minden hozzávalót olyan jól adagolni, hogy nem lett kevés, de nem lett sok sem. Sikerült megoldani, hogy ne legyen alpári, esetleg gusztustalan, pedig lett volna lehetőség bőven. Ezer kedves, vicces és megmosolyogtató apróságot látunk. Szeretem, hogy Gergő csengőhangja a Linda főcímzenéje. Persze a moziban megy is a morajlás, hogy Linda … Jól behatároló szereplők, előkészítve sok-sok apró poénnal, ami nem térdcsapkodós, de szórakoztató és kedves.

 

Beszélhetünk arról is, ha nagyon elemezni szeretnénk a mélyebb rétegeket, ahogy az egyes szereplők megbirkóznak az élethelyzetükből és a jellemükből adódó problémáikkal. Mindenki és minden segíti a pozitív befejezést. Karakterfejlődés light, minden szereplő révbe ér. Különösen tetszik a párterápiás rész, ami azért elég elgondolkodtató a humoron túl. De nagyon meghatározó Adonisz és Hedvig kapcsolata is, főleg Hedvig „markolós” terápiája. Gergő is megküzd kicsinyes, kifogást kereső, egójával. Saciból is előjön az alkalmazkodás és a pozitív én. Szórakoztató karácsony előtti romkom kino.

Szólj hozzá!

Harry Hole, a norvég Sherlock Holmes

2019. november 26. 21:42 - Krisz B

Jo Nesbo: A kés (Kniv)

A tizenkettedik Harry Hole regény Jo Nesbøtől. A több, mint húsz éve sikeres szerző a Dr. Proktor sorozat és hét önálló thriller megalkotója. Műveit több, mint 40 nyelvre fordították le, világszerte 33 millió kötetet adott el.

 

Jo Nesbø alkotta meg 1997 – ben Denevérember (Flaggermusmannen) című regényében a norvég nyomozót. Csak a legnagyobbakkal említhetjük együtt a szélsőséges regényhőst. Az első regény óta már a legújabb krimivel összesen egy tucat regény látott napvilágot.
Nem meglepő, hogy Harry Hole elkezdte útját a világhír felé. Magában hordozza minden nagy kriminyomozó legfőbb tulajdonságait, úgy hogy, a ma embere érzi csak igazán közel magához. Mára már kultikus helynek számító Schrøder étterem a törzshelye, hiszen nem lehet egy igazi detektív szenvedélyektől mentes. Harry állandó harcostársa, múzsája és mentsvára, gyötrelmei forrása, tudatmódosítója és legrosszabb rémálma Jim Beam. Vele merül alá és küzd meg a démonaival, ahogy Sherlocjk Holmes is ópiummal csitítja túl éles elméjét. Harry is menekül, sok veszteség éri az idén már 54 éves főtisztet. Persze nem csak a szerfüggőség emeli a nagyok közé. Harry Hole intuitív megfigyelő, kreatív gondolkodó. Mindenre elszántan végzi munkáját, nem hajt elismerésekre, csak a cél érdekli. Nem válogat az eszközökben sem. Törvényes eljárásához nem fér kétség, de gyakran saját értelmezése határozza meg a törvényt. Amennyire látjuk emberként szenvedni és szeretni, annyira csodaszerűen él túl, szinte felfoghatatlan helyzeteket. Teste is számtalan sebhellyel és veszteséggel tarkított. Ha valóban van még néhány regény Nesbø tarsolyában, végül Harry is úgy járhat, ahogy Kőhalmi Zoltán regényhőse Bjørsen felügyelø.

 Persze nem az első regénnyel kezdtem az olvasást, hanem a nyolcadikkal. Ez a Leopárd (Panserhjerte). Innen már egyenes út vezetett a függőséghez. Neki is ugrottam azonnal az elsőnek és ekkor már folyamatában ismertem meg Harry és az Oslói sorozatgyilkosok történetét. Harry Hole mindeközben a környék legtapasztaltabb sorozatgyilkos likvidátora, aki bejárja ügyei kapcsán Oslót, de Ausztráliában, Thaiföldön és Hong Kongban is megfordul. Szaktudását az F.B.I. sorozatgyilkosság szemináriumán mélyítette el.

 Ha idáig jutottál az olvasásban írok kicsit azért A kés-ről is. Ha még nem olvastad a könyvet, kattints inkább erre a linkre, mert kissé spoileres lesz a továbbiakban. Tele az internet idézetekkel, meg beharangozókkal, hogy Harry Hole most aztán tényleg mélyre zuhan, képletesen és szó szerint is. Jó néhány elvarrandó szál csavarodik Harry nyaka körül. A cselekmény felépítése ismét elsőrangú. Talán még világosabb az események folyama, mint eddig bármikor. Harry viselkedése nekem a zavarodott, kedvesen öregedő, bölccsé vált középkorú ember figuráját hozza, bár fel-fel bukkan az arrogáns, határozott, szatirikus én is. Nesbø sokat foglalkozik a cselekmény újraszövése és izgalmas kacskaríngózása mellett alapvető morális kérdésekkel, nem klasszikus válaszokat adva. Rendkívül furcsa, hogy Harry, ahogy nagy elődei Sherlock, Poirot és Ms. Marple is a sors és mások segítségével a törvény értelmébenönbíráskodva, de mégis morálisan nem elítélhető módon oldja meg az ügyet. A cél szentesíti az eszközt. Mi a gyász, a szenvedély, a szexualitás és erőszak szerepe az éltünkben? Ki a jó apa és szülő? Szerencsére nesbøs, harrys válaszokat kapunk, csak a hogy lesz ezután marad nyitott. Olvashattuk a könyvesblogon is, hogy van még a történetből néhány darab, de titok mennyi. Addig olvassuk újra a régieket, aki még nem tette, olvassa a kést! Izgalmas, megéri!

Szólj hozzá!

Végtelen szerelem

2019. november 13. 22:59 - Krisz B

Dorit Rabinyan: Visz a víz

1650176.jpgA nagysikerű könyv Izraelben elnyerte a Bernstein díjat. Sikere után be akarták választani a kötelező irodalmak listájára, de ez tiltakozást váltott ki egyes körökben. A 2002-ben játszódó regény életrajzi ihletésű elemekkel ma is aktuális politikai és társadalmi szinten is.

Szerelem

Átsüt a könyv lapjain a két nagyon szerethető figura életérzése. Öröm olvasni a veszekedéseket, a bizalomvesztést, egymás támogatását, a konfliktusokat, a párkapcsolat bugyrait, a fent és lent állandó változásait. Viszi a történetet a víz, mint a folyóba pottyant nyári kalapot. Őszintén és önzetlenül kapaszkodnak egymásba. A festőművész Hilmi, végtelenül kedves figura. Neve is ezt jelenti arabul. Művészlélek a javából, lendületes, kreatív hősszerelmes. Liat, történetünk mesélője viaskodó jellem. Érzékeny, vagány lány, aki ragaszkodik identitásához és erősen kötik az elvárások. Beszédes név az övé is: Az enyém vagy. Így hát Enyémvagy és Kedves sok időt töltenek együtt és élik független fiatal világukat komolyan komolytalanul. Felemelő érzés.

Ellentétes világok

A történet New Yorkban játszódik, ahol Hilmi már három éve él. Egy közös baráton keresztül a véletlen sodorja egymás mellé őket. Semleges zóna a nagyváros, nem kell igazán bujkálniuk, mert az arab származású Hilmi nem épp egy izraeli lány mellé való. Politikailag biztosan nem. Konfliktusaikon keresztül megjelenik a két szembenálló világ ellentéte. Ezeknek a világoknak a vonzását, ellenpólusait, meghatározottságát New Yorkba is magukkal hozzák. Ők maguk az izraeli –arab konfliktus. Közös nyelvük az angol. Mi történik, ha két test egy lélekben egyesül? Kertelés nélkül írja le Dorit Rabinyan a két nép közti konfliktust és a kiút reménytelenségét. Érzelmekkel átitatott remény csupán a közös jövő, ami igazán csak itt, a nagyváros dzsungelében életképes, de itt is időzített bomba a pár közt húzódó nem személyes, de a hagyományokban, történelemben és politikában megjelenő feloldhatatlan ellentét.

Hangulatfestés

Sok-sok leírás és belső monológ színezi ki a történetet. Fázom, mikor New Yorkban esik a hó és süvít a szél, látom, ahogy Hilmi nappalijában porcicák futnak. Érzékelem a festmények kékjét és arcomba permetez a szökőkút vize. Látom őket spiccesen andalogni kéz a kézben a parkban, ahogy megosztják az utolsó cigit. Lobog a szélben a hajuk, frissek, fiatalok, életerősek. Szeretem őket együtt.

Valóság és könyv

Egymástól 75 km-re laktak. Liat Tel - Avivban, Hilmi a ciszjordániai Ramallahban. Hilmiék ablakából látszik Tel - Avív. Lélekben közel, de mégis annyira távol. Erős kettősség ez, de nem csak szerelmi a főszál. Vegyes házasság ritka arrafelé. Rakétákkal lövik egymást ma is, most is. Az alig hatvan éve létező modernkori Izrael Állam hadban áll és védekezik arab szomszédjaival szemben. Vallási és történelmi szembenállás időnkénti tűzszünettel.

Szólj hozzá!

A vámpírok már a négyeshatoson vannak

2019. november 03. 21:32 - Krisz B

Drakulics elvtárs - Mozi

A nagy szatirikus elődökhöz méltó magyar film, komoly áthallásokkal. Kultuszfilm pozitív, jelentsen ez bármit is. Szórakoztató, szerethető, legendás!

Filmvígjáték

Minden szatirikus, groteszk megmozdulása ellenére sebészi pontossággal jelöli ki a diktatúra körvonalait a film és forgatókönyvíró rendező Bodzsár Márk. Lássuk be, a gépezetet Brezsnyev elvtárs személyes érdekei mozgatják. A többiek, még maga Kádár (Csermanek) János (Rába Roland) is csak az embertelen mechanizmus bábfigurái. Hiába a számtalan idétlen szexjelenet, a blődlinek látszó vámpíros üldözés, a kolbászszagtól lebukó béna lehallgatás. Ezek szórakoztató egymásutánjai is a téma kibontását szolgálják. Még akkor is, ha kiderül, mi a kapcsolat Kádár és a gömbvillámok közt.

Korkép

Egészen hihetővé sikerült alakítani a díszleteket a filmben. Hagyjuk a Mustangot a hanyatló nyugat ópiumának. Minden részlet a helyén, még a Parlamentre is sikerült visszavarázsolni egy vörös csillagot. A Centrum Áruház semmivel össze nem téveszthető narancsa, a vasalt úttörőing éle és a vietnámi dolgozó nép örök barátsága is hozzásegít ahhoz, hogy elhelyezzük magunkat a korban. Minden pajtás vidáman énekel és Szikra elvtárs (Bödőcs Tibor) is teljes átéléssel irányítja a propagandát.

Fábián elvtárs, a Vámpír

Különös élt ad a történetnek, hogy klasszikus vámpírtörténetet helyez Bodzsár az események középpontjába. Nincs egy fikarcnyi kétségem sem, ez is tudatos választás. A kommunizmus – szocializmus néven futó diktatúra bemutatását a szatíra köntösébe bújtatva lehet csak igazán elérni. Vannak még más utak is, mert lehet igaz történeteket, keserédes sztorikat vagy megrázó drámákat is létrehozni. Ezeknek is megvan a maguk helye. A hithű kommunista hallhatatlan vámpír (Nagy Zsolt) a tulajdonképpeni pozitív hős. Humánus módon lopja a szocialista rendszer vérét, nem bánt senkit sem. Nyugati hippiként szürcsöli a Hüsi üdítő helyett a vért, csapja a szelet minden nőnek. Kis hiányérzetet hagy bennem, hogy a vérszürcsölésen kívül, miért is érkezett dicső fővárosunkba? Segítene valaki?

Színészek

Nagy Ervin zseniálisan hozza a kissé korlátolt titkosrendőr szerepét. Kun László, a titkosrendőr élettársa Magyar Mária (Walters Lili), a kezdő rendőrnő és feltörekvő vámpírkísérő. Romantikusnak még finoman sem nevezhető légyottjaik és akcióik sorozatába toppan be Fábián elvtárs, okot adva Lacinak a féltékenységre, hiszen Magyar Mária (Madárka) fő feladata behálózni a nem öregedő Fábiánt, aki elég különleges a lány számára. A romantikát kedvelők ne várjanak sokat azonban ettől a szerelmi háromszögtől. Kulcsszerepben csak a vér játszik. Esvégh elvtárs karaktere, a mindig tévedhetetlen főrendőr (Thuróczy Szabolcs), a szöveg, a tartalom és az énekes - zongorista - konyakos jelenetben, felejthetetlen! 

Kultfilm a javából

Ne ijedjünk meg, mert a fenti véleményem fenntartva igazán szórakoztatóra sikerült a Drakulics elvtárs. Olyan mozi ez most megint, amiből tuti, hogy még idézgetni fogunk sokáig, mert kellően jó humorral és hihetetlen abszurd jelenetek sorával szórakoztatja az arra fogékony nézőt. Kultfilm a javából, még akkor is, ha a rendszerváltás után született fiatalabb korosztály nem feltétlenül érti, mi a háttér. Nekik javaslom megismerni Pelikánt, a Ladagyárat, vagy Balkon úr lottószámolvasását. De hogy jön ide a négyeshatos?

 

 

 

Szólj hozzá!

Krimimaraton

2019. október 13. 21:37 - Krisz B

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

Fokozó futás az öt fejezet, ami egy - egy novellának is remek. Így ötkötetes krimi, világrekord hajrával. Lassan melegedtünk bele, de a végére örömmel sprinteltem Zolival. A végére ő is elhitte már, hogy meg lesz ez. Nagyon örülök, hogy sikerült. Gratulálok!

Betűk

279951.jpgAz egész könyvet kreatív tipográfia jellemezi, bár nem mindenhol adott élvezetet, de ez nem az író hibája, rossz megvilágításban nem láttam jól. Vicces az áthúzott Ø karakter, amit már minden Norvégia rajongó, norgológus és skandinávkrimi őrült ismer. A nem fanatikus érdeklődők gondolkodhattak eleget, hogy minek van minden ő hang ezzel az északi jellel jelölve. Vagy lehet simán átugrotta, hiszen amúgy is igazolt az az elmélet, hogy nem betűket olvasunk, hanem sokkal inkább szavakat ismerünk fel, így aki jól tud olvasni, könnyedén átugrik pár betű kihagyást vagy más karaktert kiegészít az odavalóval. Na, jól elkalandoztam, bocs.
Amikor odaértünk, hogy oroszok voltak a szereplők valahogy egy bödőcsi Putyin jelent meg a szemem előtt, Szívemnek azért a németek betűvetése volt a legkedvesebb. Szerencsére megmenekültünk a gót betűktől, de volt itt sok w és sch, mint jellemző betű és betűcsoport. Nem mellékes a nyomozás szempontjából az etruszk írás sem, de ehhez már javaslom elolvasni a könyvet. Olvasva a szöveget, megerősítette bennem lelki hangjaim idegen akcentusait. Sztereotípia: Inkább humor és paródia! Remek!

Illusztráció

Kőhalmi Zoltán maga készítette illusztrációk tarkítják a könyvet. Egyéni ez is, ahogy a szöveg is. Humoristához méltón viccesek a képek, nagyon megfogott a detektívfelügyelő borostás, kissé pattanásos ábrázata. Teljesen a karakterhez illik a főrendőr kalapja is, ami gyermekkorunk kedvenc, de még ma sem megfakult, Sebaj Tóbiás outfitjére hajaz. Saját képi világomat megerősítette Anadylm csíkos pulóvere, de az állandó kiegészítői is, mint lámpabúra, fejlámpa, mikrofon és hangszóró a hátra erősítve.

Figurák

Az alkoholista, koffeinfüggő, nikotinista Bjørnsen felügyelő és a ranglétrán szárnyaló Anadylm, aki elég különc ahhoz, hogy skandináv krimi főhős legyen. Bjørnsen főfelügyelőnek persze nehéz gyerekkora volt, szépen csöpögtetve ki is derül, mi okozza traumáját. De traumatikus nevelt lánya Anadylm is, akinek szobája egy iratszekrény, fő gyerekkori tápláléka száraz keksz. Van itt aztán több nemzetből származó maffiózó banda, és a Man in Black sztárjaira hajazó titkosügynök gárda is. Bérgyilkosok, metálzenekar, helyesíró szekta emberáldozattal, nem mesterien lövő mesterlövész, összeesküvők, narrátor, író, szerkesztő. Mindenféle és fajta alvilági és e világi figura, hogy nem meglepő (vigyázat spoiler!) a történet végén a borogyinói csatában találjuk magunkat a szellemes Napóleonnal találkozva.

Na, de milyen?

Jo Nesbø nagy rajongója és olvasója vagyok, de olvastam már egy pár Q ügyosztály történetet is, sok-sok mást is. Kőhalmi Zoltán ügyesen merített krimi író kollégái stíluselemeiből úgy, hogy eredeti tudott maradni. Történetének morbid abszurditása miatt folyton a Monthy Python Repülő Cirkusza jutott eszembe, főleg az a jelenet, amikor a szereplők karja, lába folyton körbe-körbe tekeredett.Van a regényben szex, ami inkább humoros, mint erotikus, gyilkosságok, szám szerint tényleg 101, abszurd halálesetek, még abszurdabb okai. Őrült kavarodás, de valahogy mégis minden rendezett. Nem maradnak elvarratlan szálak.A humort csak komolyan lehet venni. Ezt a könyvet is csak komolyan venni érdemes. Vicces és szórakoztató, abszurd, de nem fárasztó, szellemes, de nem erőltetett humorával nem csak a skandináv krimikre hajaz, de érzem benne a hatodik kerületből ki nem mozdult rejtői csavarok mellett az Útikalauz stoposoknak sci-fi ízét is. Nagy egyveleg összegyúrva, de a végső jelenetekben annyira összeáll az egész eggyé, hogy minimum még egyszer el kell olvasnom.

 

Szólj hozzá!

Rómeó és Júlia Indiában

2019. október 07. 10:53 - Krisz B

A fénykép

Nem igazán szeretem a skatulyákat, de mégis: A fénykép egy romantikus dráma. Oké, hogy romantikus, de mitől dráma? Nem mondanám, hogy a klasszikus Rómeó és Júlia történet ez, halálos csattanóval. Merthogy nem is volt csattanó. Szépen hömpölyög a film, szinte elröppen a 110 perc, amíg tart. Néha vicces, inkább meglepő, kedves. Valami mégis indokolja, hogy teltházzal megy a Cirkoban.

Ahogy a Harry Potter és Zsákos Frodó páros barátsága sem, igazán Ritesh Batra filmje sem visz be egy gyomrost nézőinek. Kedves, aranyos emberek Indiában. Rómeónk, aki itt Rafi, (Nawazuddin Siddiqui) európai, de indiai szemmel is szerényen éli életét. Munkája, hogy sokadmagával fényképeket készít Mumbaiban (a város neve 1995 előtt Bombay volt). Önfeláldozóan küldi nagyanyjának, Dadinak (Farrukh Yaffar) teljes bevételét minden nap. Este négy hasonló helyzetben lévő barátjával osztozik egy pléhkalyibán. Egy helyiség, öt élet, szépen elférnek. Sok jó ember kis helyen is, ugyebár…

A fényképezés nem mutatja be Indiát, de hát romantikus drámánk fő célja amúgy is az emberi – lelki folyamatokra fókuszál. Látunk azért nyomortanyát annyira közelről, hogy szinte nem is nyomorúságos. Alig zsúfolt utcákat a 13 milliós nagyvárosban. Olyan tengerpartot és parti látképet, hogy szeretnél ott nyaralni. Egy kicsi, de rendezett, modern lakást, ahol Miloni lakik. Leginspirálóbb snittek azonban az angol érából származó csempék, házfalak és taxik. Sajátságos hangulatot árasztanak.

Fotó: https://www.imdb.com/title/tt7778680/?ref_=fn_al_tt_1

Fényképezés közben szerelem első látásra, mikor Rafi lefotózza Milonit (Sanya Malhotra). A mi Júliánk persze gazdag, jól szituált lány. Egy szerencsés véletlen folytán azonban ismét találkozik a két fiatal. Apropót Dadi ad unokájának, hiszen Rafinak már ideje lenne nősülni. Az alap, hogy tudjuk, Indiában még a mai napig él a kasztrendszer. Nem lehet csak úgy házasodni, de, ahogy a filmben látjuk, nincs itt globális értelemben vett randizgatás. A legforróbb testi érintkezés egy bátortalan kézsimogatás a taxiban. Miloni Júliánk családja is szervezi közben a jövőt. De nem érzem, látom itt sem a konfliktust, hacsak komolyan nem veszem, hogy simán férjhez adnak egy lányt valakihez szinte ismeretlenül csak, mert az USÁ - ba megy dolgozni.

Zavaró nekem, hogy nem tudom igazán eldönteni, drámaként élik – e meg a szereplők azt, hogy beleszülettek egy helyzetbe, amiből látszólag ki lehet lépni. A rendező filmjével rámutat a társadalmi különbségekre, de számomra túl lágyan, finomkodón teszi mindezt. Nem kavar képi, érzelmi hullámokat. Rómeónk és Júliánk is dönthet a sorsáról, de hiányzik első pillanatban a döntés katarzisa. Nyitva marad a kérdés, lehet – e, kell e változtatni?

Párhuzamos világot látunk egy városba zárva. Az angol nyelvet erőltető elit és a szűkölködő pórnép konfliktusmentes szimbiózisa. Minden lágysága és finomkodása ellenére szép ez a film. Elképzelhetetlen a helyszín és a szituáció. Langyos tea mézzel. Az is kell egy hűvös, őszi estén.

Szólj hozzá!

The Goldfinch - Az Aranypinty

2019. szeptember 30. 09:46 - Krisz B

Potter, Frodó és az Aranypinty

Késői órán megnéztük a Donna Tartt sikerkönyvéből készült filmadaptációt. Nem bántuk meg. Sőt. A nagysikerű regény megosztotta olvasóit. Sokaknak kiemelkedő élményt nyújtott, mások kimondottan elutasították. „Micsoda borzalom.” Mi még nem olvastuk. Rajta van a bakancslistánkon, vagyis üres egy hely számára a könyvespolcon. Tervezzük. Örök kérdés, lehet –e jól filmadaptációt készíteni. Többnyire osztom azok véleményét, akik azt állítják, nem lehet jó könyvből legalább ugyan olyan jó filmet forgatni. Jöhetnek kommentben az ellenpéldák!

Nem untatnék senkit sem a történet leírásával, remek kritikát lehet olvasni itt a filmről és jó kis beszámolót itt a könyvről. Érdemes megnézni, mert

Először

A cselekmény ugyan nem bővelkedik fordulatokban, és lassú maga a film tempója is, de még sem unalmas. A szerkezete inkább lineáris, könnyen követhető. Van idő észrevenni, ki kicsoda és milyen karakter. Bőven van min elgondolkodni és elég profán helyzeteket láthatunk, ahhoz, hogy kelljen is gondolkodni. Nem adja a rendező kézbe a válaszokat. Nem ríkat meg, nem kavar nagy érzelmeket. Elsőre. Mert második pillanatban. vagy inkább egy nap után, ha belegondolok, hogy megnéztem egy fiú életét, aki elveszti édesanyját egy bombatámadásban és gyakorlatilag támasz nélkül egyedül marad a világban, az elég borzalmas. Boriszon kívül igazából senki sem törődik a filmben Theo Decker lelkével. Nyugtatóval ellátni azonban szinte azonnal sikerül. Könnyen kerül később is drog a képbe.

Másodszor

A színészi játék. Oakes Fegley kiemelkedő gyerekként, mint Theo Decker, de a fiatalembert játszó Ansel Elgort is elemében van. Oké, valahogy megközelíthetetlen, zárkózott, zavart, de ilyen a szerep. Egy szomorú Harry Potter. A műkereskedőnek állt Teodor, már aktívan tolja a drogot, de a külvilág számára ez nem látható igazán, ahogy valós lelki fájdalma sem. Kemény sors jut neki, de mégsem elveszett. Játssza, hogy nem látszik. Zseniális.Kemény Samantha Barbour (Nicole Kidman) is. Nem tudhatjuk, hogy a szerep vagy a botox miatt nem rándul arcizma sem. Mindenképp passzol a gazdag, zavart, nyugtatón élő, gondoljuk melegszívű, de kifelé mindig távolságtartó asszony szerepéhez a nem gazdag mimika. Szinte (?) szerelmesen vigyázza Theot, nyugtatót is ő nyom először a fiú kezébe. Jobb lett volna pszichológushoz vinni? Ez is öt pont.Jön aztán Boris Pavlikiovsky (Finn Wolfhard és Aneurin Barnard). A gyakorlatilag szülő nélkül élő vándorlélek és Theo között barátság szövődik. Sport és LoL helyett azonban befigyel a pia és a drog. A furcsa, kedves Boris igazán szereti és támogatja Theot. Olyan, mint az eltévedt Frodó a Gyűrűk urából.Ne hagyjuk figyelmen kívül a Pippa szerepét játszó Ashleigh Cummingot (gyerekként Aimee Laurence) sem. Ő is a bombatámadás túlélő áldozata, akinek szintén nem marad igazán közeli hozzátartozója a filmben. Nagy veszteség éri őt is, hiszen fejsérülése miatt nem lehet zenész már a művésznek készülő lányból. Bizalmas, szerelmes szálak fűzik Theóhoz, de nem vállalja fel a lehetséges kapcsolatot, mert nem tudja feldolgozni a múlt eseményeit igazán. Theo New Yorkja helyett inkább Londonban él. Csak szembe ne kelljen nézni a történtekkel. Hobie, a művész asztalos segíti a Pippa Theo párost. Ő a bölcs és megbízható apapótlék, a gerinces nagybácsi. Hálás szerep és Jeffrey Wright hozza is, ahogy kell.

Foto: https://www.imdb.com/title/tt3864056/ 

Harmadszor

Ultragáz, ahogy a fel nem dolgozott veszteségeket látjuk úgy, hogy a drogos állapotok és az abba való menekülés jelenetein kívül teljesen normálisnak tűnik az egész élet. Ne feledkezzünk meg azért a rémálmokról! A szenvedő Theo magánál tart egy felbecsülhetetlen értékű festményt, ez az Aranypinty. A festmény maga az anya és ezért még bűnözésre is adja fejét. A film végére a festmény a helyére kerül De vajon Theo lelke megnyugszik–e,? Csáth Géza megvan?

Összegezve nem bántam meg. Fogunk még beszélni erről a filmről, a könyvet pedig mindenképp elolvasom.

Szólj hozzá!

Indiánok Amerikában

2019. szeptember 24. 22:06 - Krisz B

Könyv

Minden európai ember számára ismert a legenda, hogy miért hívjuk az amerikai őslakosokat indiánnak. Kolumbusszal kezdődött a történet vagy inkább a fehér ember világraszóló terveivel? Két könyv indiánokról, indiánoktól.

Joseph Boyden: Az orenda

orenda.jpegLehet szép, ember számára elfogadható a pusztulás? Boyden drámai és aprólékosan kifejező írásában mindenképp. Filmszerűen láttat, bemutat, elképeszt. Kemény tartalom, lírai megfogalmazásban. A Varjak, az európai, francia emberek magukkal hozzák kultúrájukat, gondolkodásukat, fegyvereiket, betegségeiket, vallásukat. A XVII. századi Észak-Amerika nem európai embernek való. A jezsuita Christoph is hamar ráébred, hogy nagyon más világ ez. Hittérítő szándékai és az őshonos kultúra megismerése is embert próbáló feladat. A hit és az emberség próbája ez számára, de kit is szolgál igazán?

A huron vezető, Madár is új feladatokkal, helyzetekkel szembesül. Megjelenik a helyi politika, de a viszontagságos és kemény élet is. A franciák érkezésével még bonyolultabbá válik a helyzet. A megszokott körforgás felborul, külső támadások érik a magas szintű huron életmódot. A regény nagy értéke, hogy bevezet bennünket az indián kultúra belső világába. A szereplők sorsának, szenvedéseinek, érzelmeinek és motivációinak bemutatásával testközelből érthetjük meg életüket. A járvány, az aszály, a franciák térhódítása és az irokézekkel való folyamatos harc pusztulással fenyeget. A pusztulás és pusztítás az élet része itt.

Hóesés, az irokéz lány, akit Madár egy harc során ragad el törzsétől és a vezető lányaként huronként kell éljen. Fiatal és vad, tanulékony és ártatlan egyben. Fájdalmai, konoksága, életszeretete figyelemreméltó. Sorsa elrendeltetett, elrendezett. Karaktere és élete a huron, irokéz és keresztény francia háromszögben küzd.

Mélyen elgondolkodtató, milyen harmonikusan, bölcsen élnek a huronok hosszúházaikban. A szöveget olvasva értelmet nyer a „becézgető” kínzások sora, a legyőzött tisztelete. A nagy üst szokása, a vének közös pipázása és tanácskozása. Fantasztikus harmóniában és egységben a természetben, a természettel. Nem idilli azonban a helyzet, mert az emberi természet többre vágyik, többet akar, nem nyugszik. Francia, huron, irokéz mind a saját akaratát érvényesítené. A végeredményt ismerjük.

A szöveg változatos és szép. A regény főszereplőinek váltakozó történetmesélése során bontakozik ki a cselekmény. Lépésről lépésre ismerjük meg a szereplőket és a történet sodrában is egyre jobban elmélyedhetünk. Remek író, remek munka!

Tommy Orange: Sehonnai

sehonnai.jpgHuszadik századi indián leszármazottak sorsának egy rövid eseményig összefutó leírása. Az esemény egy Oaklandban megrendezett pow-wow esemény. Minden szereplő a mára már urbánus életet élő indián népesség tagja. Találó a cím. Sehonnai emberek, a gyökereiket keresik, elszakadtak a népi, törzsi élettől. Jellemzően szenvednek a sorsukban, a sorsuktól. Érezhető a kivetettség, a szegénység, a társadalom perifériájára szorult tartós és meg nem változtatható állapot. Ez itt nem a remény Amerikája. Ez itt az evickélés, felszínen maradás, a függések és függőségek minden elképzelhető formájának országa. Minden szereplő él és megél, reagál, de Orange határozottan mutatja meg, csak egy végzet van. Jobb, ha elfogadod. Kiemelkedő és kedvenc részem, amikor Edwin Black, az egyik szereplő Kéknek, az indián lánynak saját novellájáról mesél. Nem szpojlerezném inkább szét sztorit, de a kis történetben brutálisan megjelenik a fehérek térhódításának eszenciája, tragédiája. Ezeknek az embereknek nincs már földje, soknak se múltja, se jövője.

Első regénynek is elgondolkodtató olvasmány a mai kor városi indiánjai életéről és sorsáról. A relatív sok szereplő egy irányba mutató sorsának összevisszaságában is rend és szervezettség van. Nem haragos az író. Elfogadja a hőseit, szereti, terelgeti, bemutatja, átadja. Férfiak és nők, testvérek és barátok, idősek és fiatalok. Indiánok Oaklandben. Mi lesz a sorsuk? Van jövőjük? Sokatmondó és tanulságos történet a szépirodalom kedvelőinek.

Szólj hozzá!